Ez a mesterség valamivel később jelent meg abban a formában, amiben most ismerjük. Kezdetben csak tűzzel jobb esetben is fáklyával világítottak elődeink csak idővel kezdtek el állati faggyú maradványokból viaszt készíteni. Ezek a régi gyertyák nagyon kormoztak és miközben égtek a szaguk sem volt túl kellemes. Pár évszázadra rá találták meg a parafint, mint anyagot ami alkalmas volt gyertya készítésre. Ekkoriban a gyertyákat mártották.

 Technika:

Elsősorban mi a gyertyamártást igyekszünk átadni, hogy lássák, hogy épül rá a kanócra a viasz minden egyes mártással. A kanócot először a fehér olvasztott viaszba mártjuk majd vízben lehűtjük, ezt a folyamatot ismételjük ötször, ekkor lehet a színes viaszba is mártani. Minden egyes mártás után vízzel hűtjük. Aki nem ennyire türelmes kap egy öntőformát, amibe rétegenként tudja önteni a viaszt, hogy az színes legyen. A még meleg viasz könnyen alakítható kézzel is.

  Felszerelés:

 Több kilónyi fehér és színes viaszt viszünk magunkkal legalább 6 különbözőt így a mennyiség semmiképp nem áll a képzelet útjába. Mind a mártáshoz mind pedig az öntéshez biztosítjuk a kanócot, öntés esetén ők maguk is készíthetnek agyagból formát de lesz nálunk is amibe bele lehet önteni a viaszt. Edényt víznek, viasznak viszünk magunkkal. Elsődlegesen szabadtéren, tűzön célunk melegíteni a viaszt, de ha nincs erre lehetőség, viszont áramot tudnak biztosítani, úgy más módon oldjuk meg az olvasztást.